Verseim

Sebzett lelkem nézi a csendet.

Hosszú estéket, hideg szelet.
Csupasz ágak hallgatását,
A köd jeges suttogását.

Nehéz embernek lenni.
Szívből érezni,
S közben nem
Tönkremenni.

Mondd, madaram,
Hány kalitkába szállsz be önszántadból?
Rozsda vagy arany,
Mit sem számít, ha nem tanulsz a hibáidból.