Elfeledett szárnyak - vers

2026.04.24


Elfeledett szárnyak



Mondd, madaram,
Hány kalitkába szállsz be önszántadból?
Rozsda vagy arany,
Mit sem számít, ha nem tanulsz a hibáidból. 


Mondd, madaram,
Miért hiszed el újra meg újra?
Magukhoz édesgetnek szép szavakkal,
S te dalolva repülsz bele a múltba.

Azt mondják, szeretik a hangod, 
Te meg szűntelen énekelsz nekik.
De a zár kattan, már nem kell a dalod. 
S a világod lassan elveszti színeit.

Az éneked csak zaj maradt.
És akinek egykor énekeltél,
Elrejt egy pokróc alatt,
"Most már csendben legyél!"

Emlékszel, madaram?
Régen édes dióval etetett.
Ma mit kapsz tőle?
Sötétbe zárva éheztet.

Ha eszébe jutsz is néha,
Nincs már dió,
Csak megavasodott magvak,
És egy elveszett illúzió.

A gyomrod korog,
A szemed szürke
És egyre csak vársz,
S vágysz a tűzre.

Mondd, madaram,
Mi lesz, ha egyszer kinyílik a kalitka?
Akkor talán ismét szárnyalhatsz.
De visszatér-e az az énekes pacsirta?

Egy biztos: fájni fog a levegő.
De te csak emlékezz a szélre!
Dalolhatsz, ha véget ér a rabság,
S talán lesz újra színes szabadság.

Nyílik a zár, most vagy soha.
Szállj csak, szállj pacsirta!
De te már nem repülsz.
Elfelejtetted, hogyan kell,
És egyre csak gyengülsz.

Nincs már ég.
Nincs szél se.
Csak a hideg föld.
És csend. Vége.

Mondd, madaram, megérte...?
Újra bízni, szakadatlan.
Örök reményben,
Mi halhatatlan.

Nem volt az.
És te sem...



Vivienne Lyra Venn
2026. április 24.
Miskolc 

Elfeledett szárnyak - vers

2026.04.24

Mondd, madaram,
Hány kalitkába szállsz be önszántadból?
Rozsda vagy arany,
Mit sem számít, ha nem tanulsz a hibáidból.

Share